(Magyar)

Farkas Károly

Károly és az i-Cell közös története 2005 nyarán kezdődött, amikor tíz év után távozott a Siemenstől. Az egyik volt kollégája szólt, hogy egy közös ismerősüknek van „valami i-Cell” nevű cége, embert keresnek. Éppen Horvátországban nyaralt a családjával, eltelt vagy másfél hét és többszöri noszogatás után, elment a Hungária közbe. Ott ültek hárman, az említett ismerős, Szőke Palika, egy mosolygós srác, Takács Tibor, alias TT meg egy félrefésült, szőke hajú fiatalember, ő volt Emőri Gábor. „Minden áron salesesnek akartak, de mondtam, hogy én projektmenedzser voltam, ehhez értek, ezt akarom. Meggyőztem őket” – meséli.

Ekkor jött a Körös Volán projekt; 143, szintjelzős nyomkövető eszközt kellett beszerelni buszokba. A tenderen az i-Cell csak úgy tudott megfelelni, ha van ISO 9001 tanúsítványa. De nem volt. „Drága Rostás Matyi kollégánk már hónapokkal előtte elkezdte összerakni papírokat, hogy ez az egész folyamatszabályozás és minőség-ellenőrzés, hogy is nézne ki a cégnél. Matyi gondos előkészítése és a lánglelkű fiatal menedzser multinál szerzett tapasztalatának szinergiájaként októberre meglett a minősítés. Ehhez mondjuk ki kellett hagyni a fejlesztést, mivel a fejlesztőket képtelenség volt határok közé szorítani, hogy meg legyen az első auditunk, de a harmadik éveben már azt is be tudtuk emelni a tevékenységek közé”. 2006 tavaszára sikeresen lezajlott a Körös Volán projekt, már a folytatásról tárgyaltak, amikor jöttek hazafelé és Emőri Gábor azt mondta neki az autóban: „Karcsikám, vidd ezt a céget, mert nekem nincs időm foglalkozni vele”. Így lett operatív vezető, de facto az ügyvezető. 

2012-ben kiszállt a cégből az akkori értékesítési vezető és gyakorlatilag a teljes sales brigád. Ebben a viharvert állapotban, 2013-ban jött az útdíj, ami a legjelentősebb kihívás volt a cég életében, így aztán be is darált mindenkit. A semmiből kellett új embereket szerezni, majd pár hónap alatt felépíteni az elektronikus útdíj országos rendszerét. Éjfélig, hajnalig dolgoztak heteken keresztül, őskáoszban, kézi vezérléssel. Pokoli volt az az időszak, rengeteg áldozatot követelt mindenkitől a munkában és a magánéletben is. 

Károly a fuvarozói érdekképviselettel meg az ÁAK-val (ma NÚSZ) együtt mutatta be az új rendszert a fuvarozóknak. Két hétig járták az országot, napi két fórummal minden megyeszékhelyen. „Tatabányán szó szerint vasvillával meg lapáttal fenyegettek, hogy a fórum után agyonvernek minket. Aztán persze nem lett lincselés, de volt jó pár meleg helyzetünk. Például amikor olyan szakmai kérdéseket szegeztek nekem a fuvarozók, amiről fogalmam sem volt, de ha megbicsaklik a hangom, akkor vége, hiteltelenné válik az egész. Így aztán végig pókerarcot vágtam és valahogy mindig megoldottam” – mondja.

Mi hiányzik a cégből? „Dencs Zoli, akit 2016-ban vesztettünk el és Rostás Matyi, akit 2021-ben. Matyi meghatározó szereplő volt az életemben az i-Cellnél, tőle tanultam a legtöbbet. Nem műszakilag, mert műszakilag TT-től. De hozzáállásban, felfogásban mindenképpen. Ő volt az i-Cell Coelho-ja, olyan bölcs, magvas meglátásai voltak, amitől néha kihullott a hajad, de mégis mindig igaza lett. Amikor elbuktuk az ország legnagyobb fuvarozójánál a tendert 2007-ben, amire borzasztóan készültünk, el voltunk keseredve, ő azt mondta: ’gyerekek, ez egy nagyszerű lehetőség’. Mi?! Hogy elvesztettük?! ’Meglátjátok majd, hogy nem kellett ez nekünk’. Aztán a konkurencia alig két év alatt belebukott. Akkor mi is állhattunk volna ott szétverve, a kudarc feldolgozásával kínlódva. Ehelyett rengeteget fejlődtünk, tanultunk, megcsináltuk a Hödlmayr projektet – lényegében ugyanazt, mint a 2007-ben meghiúsult kiírás esetében, csak sokkal kisebb darabszámban. Vért izzadtunk így is, de jól sikerült és sokkal többet profitáltunk belőle, mintha a padlóról kellett volna újra talpra állni.” 

Dencs Zoltánról, aki az egyik leghűségesebb dolgozója volt a cégnek, díjat nevezett el az i-Cell, amelyet minden évben a leglojálisabb kolléga vehet át és amely díjnak magas presztízse van a cégnél. Károlynak a Hungária köz is hiányzik. Központibb helyen volt, meg más volt a hangulata. Persze az ottani körülményeket össze sem lehet hasonlítani a mostani infrastruktúrával, ami egy professzionális céghez méltó. 

Milyen lesz az i-Cell 25 év múlva? Szíve szerint egy hasonló, családias csapatnak képzelné el a céget, nem egy nagy „multinak”. De ezt a szíve mondja. Az esze meg azt, hogy az i-Cell jövője a növekedés. 

(Magyar)

Takács Tibor

Takács Tibor, azaz TT i-Cell sztorija szorosan kapcsolódik a cég történetéhez, ugyanis ő az egyik alapító tagunk, aki a cég legrázósabb projektjeiben „állt benne derékig”. Karrierjét informatikatanárként kezdte, vizsgáztatott, szakkönyvet írt, tantárgyfelelős volt, majd „kampányjelleggel” dolgozott a Microsoftnak, így került végül a Borland Magyarországhoz, egy szoftverkereskedő céghez, amiből később az i-Cell is kinőtte magát.

TT céges pályafutása kalandosan alakult, ugyanis 2006-ig szoftverfejlesztési csoportvezetőként dolgozott többek között Leslie-vel. Valószínűleg kevesen tudjátok, de anno TT írta a UPS Europe-nek szolgáltatott csomagkövető rendszert és a mobiltelefonos parkolási rendszer első „demo” verzióját is. Majd egy rövid kitérő erejéig kereskedelmi és marketing igazgatóvá avanzsálták, elmondása szerint azért, mert éppen ő állt a folyosón, mikor a döntéshozók körbenéztek. A sales csapat ekkoriban két telemarketinges kolléganőből, illetve két fiatalabb kollégából állt, akik frissen kiszabadulva az egyetemről, tele lelkesedéssel szerették volna az ország összes szegletébe eljuttatni a rendszerünket. TT “sales érája” alatt kötöttünk szerződést a Hödlmayer jármű-logisztikai céggel, ahol egy komplex  – vezetéstechnikát elemző és kiértékelő– rendszert szállítottunk, illetve a “buszos” múltunk első projektjei is ekkor indultak el az akkori Kőrös -és Kapos Volánnál, valamint a Mátrai Erőmű Zrt-vel is dolgoztunk. 2007 után TT projektvezetőként, az ő kifejezésével élve “zenebohócként” dolgozott tovább. Kalandos évek következtek ezután, véleménye szerint „egzotikus” dolgokat csináltak, többek között Bulgáriában és Olaszországban próbálkoztak parkolási rendszert felhúzni.

Mindezek után 2011-2012 környékén kezdtünk el dolgozni a közlekedési projekteken, illetve ekkor csöppentünk bele az akkori elektronikus útdíj tender pályázati szakaszába is. Érdekesség, hogy az akkori tervekben teljesen más szerepet töltött volna be az i-Cell : szoftvert szállítottunk volna alvállalkozóként, de azon a pályázaton nem a mi a fővállalkozó partnerünk nyert. Ám ekkor váratlanul visszalépett a tender nyertese és az államnak viharsebesen pótolnia kellett a szállítót. A többi már történelem : 3,5 hónap alatt kell összepakolni egy országos elektronikus útdíjrendszert. Itt TT egyszerre dolgozott a projekt két oldalán, a központi rendszer BK részén és a saját BK rendszerünk létrehozásán. 

Az útdíj után az i-Cell Mobilsoft „elrabolta” tőlünk és pár évig a NEJP (Nemzeti Elektronikus Jegyrendszer Platform) projekten dolgozott, ahol az ő szavaival élve „a nemtudás távoli szigeteire utazott”. 2018 környékén „szökött vissza” hozzánk, ugyanis a rengeteg papírmunkával járó, öltönyös projektmenedzseri szerep lassan összeegyezhetetlen lett a személyiségével. Azóta termékfejlesztési igazgatóként ül a vezetőségi szobában, eredetileg Károllyal, most pedig Balázzsal szemben. Jelenleg az i-Fleet, az automatikus parkolási rendszer és a vállalati folyamatok fejlesztésével valamint a MOLos integrációval foglalkozik. 

Az i-Cell varázsa szerinte abban áll, hogy mindig változatos, sokszínű projektek „kerülnek elő”, ami mindenféle területet lefed: néha folyamat tervezés és -integráció, néha „lehetetlen helyekhez kell kapcsolódni” , néha meg hardver közeli szoftvereket kell fejleszteni, ez a változatosság pedig szerinte igazi „informatikai csemege”.

A régi időkön elmerengve idézte fel, mikor az első, „posványos” irodaházban botladoztak a hosszabbítókon, mert konnektor csak elvétve volt. Valamint, mikor az ablak nélküli, szivarszagú tárgyalóban bonyolították az üzletet, ami eredetileg Csöti bácsié, a bokszszövetség vezető emberéé volt és egy díványon kívül nem sok minden „díszítette” a helyiséget. Az indulás varázsához tartozott szerinte az is, hogy a komoly dolgok mellett mindig volt pár óra szórakozásra is, rongylabdával fociztak az egyterű irodában, szinte bent laktak, pizzáztak, gépeztek és gyakorlatilag „kolis életet éltek” az irodában.

Azonban az elmúlt 25 év alatt ő és az i-Cell is felnőtt: az irodát már nem koliszobának, vagy grundnak tekinti, hanem komoly munkahelynek, ahol bár jól érzi magát, a hangsúly a profizmuson és az intellektuális kihívásokon van. 

(Magyar)

Madarász Adrien

Adrien, akinek az i-Celles karrierje, csakúgy, mint a neve is, kalandosan alakult – a születésekor elrontotta az anyakönyvvezető, ezért a jól megszokott helyesírással ellentétben, az ő nevét egy „n” betűvel kell írni –, mivel két gyermeke érkezése után nem vették vissza a bankba, ahol korábban dolgozott, így egy ismerős ismerősének az ajánlására került a céghez 2001-ben. A hőskorban az i-Cell még csak egy picike vállalkozás volt, így a pénzügyesek ugyanazt csinálták: mindenki mindent, nem voltak pozíciók. Az univerzális munkavégzésnek ma is hagyománya van az azóta lényegesen nagyobb cég keretein belül: „változatos a munka, nagy előny, hogy sok mindent már fejből tudok, például hogy melyik cég mikor számláz. Szeretem a szakmámat, a számokat, a pontosságot, a rendezettséget, a kiszámíthatóságot, a határidőket és szeretem az állandóságot, beleértve a légkört is, amiben dolgozunk” – mondja. 

Az i-Cell persze évről évre fejlődik és különösen mostanában nagyon látványos a bővülés. Amikor Adrien a céghez jött, volt néhány olyan hónap, amikor nagyon kellett figyelni a likviditásra, hogy mikor érkezik be pénz és melyik számlát mikor fizetik ki. 20-25 évvel ezelőtt a fizetési morál sem olyan volt még, mint most, ezért egy ki nem egyenlített számla időnként nehéz helyzetbe hozta a kicsi vállalkozásokat. 

Azóta persze kinőtte magát a cég, folyamatos a fejlődés, mindig vannak új dolgok. „Amikor idejöttem, még Excel táblázatba írogattuk a számokat, most meg már modern, minden részletre kiterjedő könyvelőprogramunk van, a webáruházban kapható OBU-s termékeinkre automatikusan állítódnak ki a számlák és jelenleg az automatikus számlázás utolsó lépéseit finomítjuk. A pénzügyi területet érintő fejlesztések is jelzik, milyen sokat nőtt az i-Cell az indulás óta” – mondja.  

A cég történetében mérföldköveket jelentő innovációk persze kihatottak a pénzügy működésére is. „Amikor az elektronikus útdíj indult, 10 évvel ezelőtt, kaptunk egy új kolléganőt, de nekünk is meg kellett tanulnunk az ő munkáját, hogy tudjuk helyettesíteni. Bonyolult számlakiállítási metódus volt, rengeteg ügyfél jött hirtelen, nagyon sok munka szakadt akkor a mi nyakunkba is” – emlékszik vissza Adrien. Minden lecsapódik a pénzügyi területen, például amikor az okosparkolás elindult, megugrott a munka és most, a jubileumi évben is sok az új partner. Nagyságrendekkel több az ügyfél, mint korábban és a cég növekedésével egyre szélesedik a feladatok köre is. Ahogy új területeket hódít meg az i-Cell és beindul valami, a kezdeti időszak mindig nehéz. 

A cég fejlődése mindig új dolgokat hoz, de a légkört és a kollégák körét az állandóság jellemzi. Sokan 10-15 éve, vagy még annál is régebben dolgoznak az i-Cellnél. Adrien is úgy látja, hogy kevés ember megy el innen, jó egy ilyen – nemcsak méretnél fogva – családias légkörben dolgozni, ahol mindig lehet számítani a másikra és ahol segítik egymást a munkatársak. 

Az összetartás, a támogatás nemcsak a hétköznapokban mutatkozik meg. „Már a legelején megértőek voltak, hogy van két kisgyerekem, ha bármi volt és mennem kellett, nem csináltak belőle problémát.  Aztán évekkel ezelőtt volt egy óriási balesetem, 9 hónapra kiestem a munkából, de Károly, az ügyvezető azt mondta, akármi is lesz, itt a helyem. Biztos vagyok abban, hogy a cégek 90 százaléka az egyszerűbb utat választotta volna, de az i-Cell maximálisan támogatott, amikor bajba kerültem és vártak vissza, amit a mai napig nem felejtettem el. Emlékszem, amikor egy kollégánknak kiégett a lakása, akkor is mindent megtett a vezetőség, hogy segítsen. Számíthatunk a cégre, számíthatunk egymásra – ez biztonságot ad” – mondja. 

Adrien szerint egy ilyen vállalkozásnál nyilvánvalóan máshogy dolgozik az ember. „A magaménak érzem. A sajátomat sem csinálnám más szemlélettel, vagy nagyobb elkötelezettséggel és ezzel a kollégák is így vannak. Ezért is ilyen közvetlen és családias itt a légkör. Összetartó a csapat, nagyon szép a munkakörnyezet, vannak juttatások, nyaralási lehetőség, az ember érzi, hogy nemcsak a munkája számít, hanem ő maga is fontos. Ezért a következő 25 évre is csupán azt tudnám mondani, hogy csak tovább, ugyanígy”. 

(Magyar)

Bodnár László

Leslie 1998 nyarán csatlakozott az alapcsapathoz, emlékei szerint nagyjából aznap, mikor a céget bejegyezték a cégbíróságon. Azidőtájt a BME Villamosmérnöki Kar informatika szakán tanult, a Schönherz kollégiumban lakott, ahol TT volt a mentora. Ő küldött körbe egy e-mailt – ami még mindig a postafiókja mélyében van – a koliban, hogy a Borland leányvállalatához, az épp induló i-Cellhez keresnek fejlesztőt, amire Leslie azonnal lecsapott. Voltak más jelentkezők, de elmondása szerint “jött, látott, győzött” és azóta is a csapat oszlopos tagja. A szakdolgozatát a műholdas járműkövetésről írta, azaz a rendszerünk második verziójáról, amibe egyébként bármikor beleolvashattok, szívesen osztja meg veletek az “ősrendszer” titkait.

Az elmúlt 25 év alatt alapvetően végig fejlesztőként dolgozott, bár az első években más – főként supportos -feladatai is voltak, ugyanis összesen tíz kolléga dolgozott a cégnél. Az i-Fleet akkoriban nem felhőalapú szolgáltatás volt, ráadásul az internet elterjedésének hajnalán még webes megoldás sem létezett, így az ügyfélhez kitelepülve, a helyszínen, CD-ről kellett telepíteni a rendszert. És természetesen, ha probléma volt, akkor azt is “offline” kellett megoldani. A gyerekcipőben járó rendszer eleinte csak egy megjelenítőfelület volt, gyakorlatilag egy térképészeti alkalmazás, amire a beérkező pozíciókat rakták. Az adatbázist külön kellett fejleszteni hozzá, a szolgáltatáscsomag pedig helyadatok, útvonal- és üzenetmegjelenítés kombinációiból állt, üzemanyagmérés aligha létezett. Az első online verzió 2001 környékén indult.

A rendszer 1998 óta óriási utat járt be, Leslie pedig minden mérföldkőnél, lépésnél jelen volt. Jelenleg a meglévő i-Fleet rendszeren – és a készülő ötödiken is! –, az egyedi igények megvalósításán, valamint az új rendszer adatbázisának szerkezetén dolgozik. Leslie mindenben próbál segíteni, és bár kifejtette, hogy a programozás alapelvei nem változtak, attól még folyamatosan tanul, hogy naprakész legyen a legújabb programozási nyelvekben, tavaly például a REACT rendszert kezdte el feltérképezni.

A legnagyobb kihívás szerinte az volt, mikor 2,5 hónap alatt gyakorlatilag a nulláról kellett felhúzni az elektronikus útdíj országos rendszerét. Napi 12-16 órát dolgoztak, hogy összeálljon minden 2013. július 1-ig. Az első időkből pedig azt emelte ki, mikor 24 évesen az egyetem mellett dolgozott és a házi feladatokon kívül határidős projektjei is voltak – pl. Tisza Volán -, amihez ráadásul utazgatni kellett, így volt, mikor 84 óráig nem aludt.

Az i-Cell szerinte úttörő volt a technológiában, ami főleg annak köszönhető, hogy mindenbe belementek. A legérdekesebb többek között egy világhírű gyorséttermi lánc tesztprojektje volt. Elkezdtek fejleszteni egy SMS-alapú rendelési rendszert, aminek segítségével előre leadható lett volna a rendelés, ezzel megspórolva a sorban állást. Rengeteg progresszív – Leslie szerint eszement – ötletük volt, ami folyamatosan előre vitte a céget.

Leslie biztosan nem érezné jól magát, ha egy 100 fős cégnél dolgozna, hiszen a családias hangulat, a jófej kollégák, a közös múlt nagyon hiányozna neki. A 25 évvel előtti i-Cell ugyan szabadabb, lazább volt, gyakorlatilag mindenkinek az i-Cell volt az élete, mindenki fiatal volt, Warcraft partik mentek az irodában, néhány paravántól eltekintve egy légtérben dolgoztak, azonban egy idő után el kellett dönteni, hogy családi vállalkozás maradunk, vagy szintet lépünk és a professzionalitás felé vezető utat választjuk. Utóbbit tettük.